16. rész

Sziasztok! 2 hónapos kihagyás után meghoztam a 16. részt! Sajnálom, hogy a rendszeres olvasóimat megvárattam, de azért remélem nem haragszotok. Sajnos most az iskola miatt megint nagyon kevés időm lesz az írásra, de megpróbálok időt szakítani rá. Nem szaporítom a szót, jó olvasást és kérek vélemylneket, sokat, hogy mit gondoltok! :)

Ui.: 8 komment és a 30. feliratkozó után, hozok új részt :)

 I’ll be your dad…!

Másnap reggel mikor lassan kinyitottam szemeimet, a nap sugárzó fénye szinte körbe világította a szobát. Lassan nyújtóztam és az ágy másik oldalára nyúltam, hogy odabújhassak újdonsült szerelmemhez de nem volt ott senki. Hirtelen felkaptam fejem és körbe néztem a szobában, de Niall-nek hűlt helye volt.

"Ugyan most hova tűnt? Szinte most kaptam vissza és már megint elvesztettem? Vagy itt hagyott?"-belső énem csak rosszra tudott gondolni.

Majd csörömpölést hallottam odalentről és elindultam a hang után. Gondoltam Jenna szerencsétlenkedik megint valamin, de mikor leértem a lépcsőn és beléptem a konyhába más kép fogadott, amin akaratom ellenére is megmosolyodtam. Niall-t láttam meg sürögni-forogni a tűzhely fölött, annyira édes volt, ahogy kis kötényben fütyürészve készíti a reggelit, aminek az illata mennyei volt. Egy ideig csak a küszöbön álltam és figyeltem, majd gondoltam egyet és elindultam felé, halkan lábujjhegyen, hogy ne vegyen észre.

-Jó reggelt szerelmem!-súgtam fülébe majd apró puszit adva nyakára hátulról átöleltem.

-Hát te? Már felébredtél?-fordult felém ijedten. Egy kicsit meglepődött azon, ahogy egyik pillanatról a másikra ott termettem mögötte.

-Hiányoltalak magam mellől és azt hittem, hogy itt hagytál, majd hallottam valami zajt lentről és kíváncsi voltam, hogy mi az és hozzád vezetett a hang.-mosolyogtam rá.

-Tudod, hogy sosem hagynálak már itt.-hajolt közel hozzám, hogy már az orrunk teljesen összeért.

-Amint látom, valami nagyon finom készül itt.-mutattam a készülőben lévő ételre.

-Neked csinálom!-derekamnál megfogott és felültetett a konyhapultra magával szembe, így lábaimat a dereka köré fonhattam. Apró és puha csókokkal hintette be ajkamat.

 -Rántotta, és egy kis zöldség hozzá.Nem tudom még, hogy miket szeretsz, de remélem ízleni fog?!-simogatott végig lábamon

-Mindent megeszek, ha te készíted! Csak siess, mert már éhes vagyok és az illata annyira étvágygerjesztő.

-Azonnal kész vagyok. Nem hagylak éhen halni-majd folytatta a főzést és én csak figyeltem őt.

-Íme kész van a remekmű számodra kedvesem!-felkapott ölébe és a megterített asztalhoz vitt és leültetett.

-Jó étvágyat szerelmem.

-Hmmm...ez valami fenomenális.-ízleltem meg az első falatot.

-Örülök neki, ha ízlik. Örömmel tölt el ha boldognak látlak.-mosolygott rám.

-Szerintem az én villámról még finomabb lenne.-közelített egy falattal a szám felé, de az hirtelen leesett és összekente vele a pizsamámat.

-Hej, Niall...tudom, hogy direkt csináltad.-nevettem fel

-Én nem...sajnálom.-nevette ki ő is magát.

-Ezért most megfizetsz.-megfogtam egy darabot a tányéromon és neki dobtam.

-Most már te is maszatos vagy. Kvittek vagyunk!

-Ejj, Bonnie...nem szabad az étellel dobálózni! De meg kell mondanom, így még szexibb vagy.-és újra kaptam az ételből, ebből kialakult egy nagy kaja csata.

-Ne Niall elég...már szinte az egész tál rajtam landolt.-futkároztam a házban körbe-körbe. A nevetésünktől zengett a ház.

-Áhh, meg vagy!-húzott magához a csuklómnál fogva. -Ott maradt egy kis maradék a szád szélén. De várj...-megcsókolt -Már el is tűnt!

-Furfangos vagy!-pusziltam meg

-Csak őrülten szerelmes egy gyönyörű lányba, akire büszke vagyok!

-Ne butáskodj már, ez nem igaz!-pirultam el

-Ne vitatkozz velem, mert újabb támadást indítok ellened!-kacsintott

-Azt próbáld meg!-majd elkezdtem újra futni, és lehuppantam a kanapéra.

Elkezdett csikizni és birkóztunk. Már a hasam fájt a sok nevetéstől.

Az ajtó csengetése zavart meg minket.

-Hallottad ezt?-álltam meg hirtelen

-Mit?-nézett rám Niall kérdően

-Hát ezt...csengettek.

-Biztos csak képzelődsz.-megint elkezdett csikizni

-Ne, hagyj!-majd megint megszólalt a csengő

-Niall, ki kell nyitnom.

-Majd elmegy...csak rájön, hogy ha nem nyitnak ajtót akkor nincs itthon senki!

-De biztos, hogy hallotta a nevetéseinket, mert olyan hangosak vagyunk, hogy még a süket is meghall minket!-már dörömböltek az ajtón, valaki nagyon be akart jönni.

-Most már csak ugyan kinyitom, bár nem tudom ki lehet az az eszeveszett állat, aki nem tud várni míg ajtót nyitok?!

-Megyek már, csak ne dörömbölj annyira!-kiabáltam kifelé, míg az ajtóhoz sétáltam. Nagy lendülettel kinyitottam, de mikor megláttam, hogy ki áll ott megállt az ütő a szívemben egy másodpercre.

-Te meg mit keresel itt? Honnan tudod, hogy hol lakom?

-Neked is szia! Kedves fogadtatás, bár ezt már megszokhattam volna tőled!-válaszolta a nem várt vendég.

-Ki az kincsem?-jött utánam Niall, aki semmit sem sejtett.

-Hoppá, csak nem megzavartam a bájcsevejt ezzel a bájgúnárral?-jött a cinikus megjegyzés

-Elég Brad, még alig vagy itt de már is kötekedsz!-állítottam le

-Szóval te vagy az a közveszélyes állat?-állt elém Niall, egyenes Brad-del szembe

-Te engem ne szólíts közveszélyesnek! Mi jogod van ehhez? Nem tudsz te semmit!

-Nagyon is sokat tudok és azt is tudom, hogy az olyan embereknek mint te a börtönben lenne a helye.

-Figyelj kisapám, én csak a lányom miatt vagyok itt, ha ő most nem lenne beteg akkor most ez nem történne meg! Mindenről te tehetsz, te olcsó ribanc. Ha nem lettél volna annyira felelőtlen ezelőtt 3 évvel, most nem itt tartanánk.-ordított felém.

-Még hogy én felelőtlen? Te komolyan nem vagy magadnál Brad. Nem emlékszel, hogy ki hagyott magamra? Én felelőtlen lettem volna, ha hagytam volna a gyerekünket és nem neveltem volna fel. Mindent rám hagytál és én vagyok az olcsó ribanc? A ribancokat nem erőszakolják meg! De te megtetted. Menj a pokolba! Tűnj el! Látni sem akarlak!-nyitottam ki az ajtót és üvöltöttem torkom szakadtából és a könnyek legördültek arcomon.

-Jogom van látni a lányomat, ha már eddig nem tudtam, most látni akarom, hisz ő az enyém is!-ellenkezett

-Most hirtelen akarod őt is! Megbántam, hogy felkerestelek. Hiba volt! Menj el. Látni sem akarlak!

-De tudd meg, hogy ha engem most elküldesz lehet, hogy ez a lányod életébe is kerülhet! Rossz anya vagy!

-Fogd már be! Ő próbálja a legjobbakat tenni, de te csak hátráltatod!-szólt közbe már Niall is.

-Te ne utasítsál engem! Kis nyomoronc vagy te is és Bonnie is. Megérdemlitek egymást! Szerencsétlenek.

-Na ebből most már tényleg elég! Azonnal húzd el a csíkot.-a kabátjánál fogva dobta ki az ajtón Brad-et és rácsapta az ajtót.

-Akkor is látni fogom a lányomat, ha addig élek is!-kiabálta vissza

-Jajj, Niall! Mi van ha tényleg igaza van?

-Az nem fordulhat elő! Nincs igaza, hidd el. Te jó anya vagy, nehogy el hidd ennek a drogosnak, amit mondd!-húzott oda magához

-Remélem nem csinál semmi hülyeséget, nem akarom, hogy baja essen Sarah-nak! Be kell mennem hozzá most azonnal.-pattantam fel a földről -Bejössz velem a kórházba?

-Van egy kis elintézni valóm, te indulj el, majd megyek utánad csak egy kicsit később, de ígérem ott leszek. Már szeretnék találkozni Sarah-val. Majd felhívlak! De most én elmegyek, majd ott találkozunk!

-Máris mész? De mi lett hirtelen ilyen sürgős? Héj, Niall...hahó, válaszolj kérlek!-de ekkor már nem volt bent hiába kiabáltam. Az autóból láttam, hogy egy puszit küld és azt mondja 'Szeretlek!' Nem tudtam elképzelni, hogy mi lett neki ennyire fontosa, de ha megígérte, hogy utánam jön úgy is lesz. Nem törődve többet a dologgal, egy kicsit már lenyugodtam és elindultam a kórházba.

A kórterembe lépve anyát láttam meg, amint mesét olvas Sarah-nak.

-Sziasztok! Szia kincsem. Hogy vagy?-tudtam, hogy nincs jól. Szegény sápadt volt, mint a fal a karjából csövek lógtak ki, folyton ment neki az infúzió, de akármilyen beteg is volt a mosoly mindig ott volt az arcán, ami engem is boldogabbá tett.

-Anya! Már nagyon vártalak. Hol voltál?-borult nyakamba

-Szerveztem neked egy meglepetést, csak egy kicsit késik!

-És mi az? Mondd el! Kíváncsi vagyok.-örömében felpattant hirtelen az ágyon, de ahogy felpattant úgy vissza is esett. Hirtelen utána nyúltam, majdnem elájult.

-Sarah, ne ugrálj, mert ez nem tesz jót neked. Csak pihenj és maradj nyugodtan, mert csak akkor jön el a meglepetésed! Most pihenj egy kicsit és majd szólok, ha megérkezett, jó?-bólintott majd egy perc sem telt belé, már aludt is. Mindvégig fogtam a kezét.

-Anya? Mit mondott az orvos? Rosszabodott az állapota?

-Sajnos egyre kevesebb időnk van. Minél hamarabb szerezni kell egy donort, mert csak pár hete van hátra.

-Micsoda? Ennyit rosszabodott volna az állapota? Még az utolsó alkalommal az orvos azt mondta, hogy még jobban is lehet.

-Sajnos, újabb rohama volt tegnap, amire nem számítottak és ez azt jelenti, hogy a szervezete már egyre gyengébb és lassan kezdi feladni a küzdelmet.-minden amit mondott a szívemig hatolt. A lányom nem halhat meg.

-És engem miért nem hívtál, mikor ez kiderült? Én vagyok az anyja, nekem is tudnom kell, hogy mi van a lányommal.-korholódtam anyán

-Bonnie, ne idegeskedj. Nem akartalak ezzel zaklatni, hisz így is annyi minden történt veled mostanában, annyi sérelem ért. Gondoltam, hogy hagylak egy kicsit, hogy össze szedd magad. Ezért ne haragudj rám!

-Igazad van. Sajnálom, anya...csak tudod, ami mostanában történik velem/velünk, teljesen kiborít. Ma is beállított hozzám Brad, hogy ő látni akarja Sarah-t, de én elküldtem, mert magán kívüli állapotban volt és úgy gondoltam, hogy nem lenne helyes ha találkozna Sarah-val.

-És akkor így mi lesz a donorral? Mi van ha ő megfelelő lett volna?

-Az lehetetlen, hisz drogozik és iszik...így nem lehet donor...sajnos, tovább kell keresnünk és reménykednünk, hogy lesz megfelelő.

-Szóval hazudott neked, mikor beszéltél vele?

-Igen. Hogy lehet ennyire aljas? Kihasznál és eljátssza előttem, hogy már nem olyan, mint volt és érdekli a lánya élete és most pedig kiderül, hogy semmit sem változott. Jobbnak gondoltam ha elküldöm, de nem váltunk el szépen, mert megfenyegetett, hogy nem fogok tőle könnyen megszabadulni és akárhogy védem is majd tőle Sarah-t, ő mindenáron látni fogja. Ez megijesztett.

-Nem volt magánál. Biztos, hogy nem komolyan gondolta!-nyugtatott anya.

-Akkor is itt kell mindig lennie valakinek Sarah-val, csak akkor vagyok nyugodt ha tudom, hogy biztonságban van!

-Tudod, hogy mind itt vagyunk neki! Nem kell félned drágám!

-Köszönöm!-öleltem meg -Pedig ezt meg sem érdemelném, hogy te még itt legyél mellettem ennyi év után is, hisz ha tehetted volna le is tagadhattál volna, azért amit régen tettem és azért amilyen voltam. Még mindig bánom és szégyenlem magam miatta és olyan rosszul viselkedtem veled és te mégis itt vagy és támogatsz és kisegítesz minket. Nem győzök elégszer köszönetet mondani mindenért.

-Jajj, kislányom! Ne gondolj a múltra, ami megtörtént, az megtörtént. Nem volt valami fényes időszak egyikőnknek sem, de átvészeltük és gondolj arra, hogy neked sikerült és teljesen új életet tudtál kezdeni, és azért vagyok itt veled, mert én akkor rég már tudtam, hogy te igenis meg tudsz változni és tessék, itt van egy érett 19 éves lány, csinos, szép és büszke anya. Igaz, hogy most a sors közbeszólt és egy nagy akadály előtt állsz, de minden rendben lesz, hidd el! Nagyon szeretlek és én is büszke vagyok rád.-anya szavai megmosolygtattak engem. Ilyenkor érzem, hogy erőt ad nekem.

-Mi lenne nélkülem, drága anyukám?!-bújtam hozzá.

A táskámban lévő telefonom csöngését észrevéve, felpattantam és kivettem. Épp Niall hívott.

-Bocsi, anya de ezt fel kell vennem!-intett, hogy menjek.

-Szia!-szóltam bele

-Halihó, Bonnie! Figyelj csak, már itt vagyok a kórháznál, de nem egyedül vagyok, nem baj? Hoztam egy meglepit Sarah-nak!

-Kivel vagy?

-Inkább kikkel?!-mikor ezt kimondta rögtön leesett, hogy kikre gondol.

-Nem mondod, hogy itt vannak a többiek is?-kaptam a kezemet a számhoz, annyira meglepődtem

-De! Te mondtad, hogy szeretne Sarah találkozni velünk és úgy gondoltam, hogy ha én eljövök, akkor elhívom a többieket is. Ha nem gond?

-Dehogyis! Csak nem akarom, hogy megint feszültség legyen köztetek mi miattunk!

-Mondtam már, hogy ezt megbeszéltük, nem? Akkor nincs miről beszélni, azonnal fent leszünk! Szeretlek!-majd letette

Sarah épp ébredezett, mikor visszaértem.

-Épp jókor ébredtél szépségem, mert a meglepetés már mindjárt itt van.-lány puszit leheltem homlokára.

-Már nagyon kíváncsi vagyok anya!

-Gyere segítek felülni, szépen lassan.-megfogtam apró kezeit, amit gyengéden megszorított és óvatosan felült az ágya szélére és izgatottan várta a nagy pillanatot.

Az ajtón kopogtattak és 5 ismerős személy lépett be a szobába. Mikor megjelentek,  kíváncsi voltam, hogy Sarah hogyan reagál majd, száján nagy mosoly jelent meg és arca teljesen kivirult. Szólni még nem tudott semmit, csak tátva maradt a szája. A srácok mind oda jöttek hozzá és megölelték őt.

-Anya, te komolyan ide hoztad a One Direction-t?-a tekintete folyton rajtam és a fiúkon cikázott, nem tudta mit csináljon csak a nyakukba borult és örömében elpityeredett.

-Szia Sarah! Örülök, hogy megismerhettelek szépségem!-ült le Niall az ágyára és átölelte őt.

-Milyen gyönyörű ez a kislány!-állt meg felette Liam -Örülünk, hogy itt lehetünk veled Sarah! Hallottuk anyukádtól, hogy ilyen pici vagy még de már nagy rajongónk vagy és most eljöttünk hozzád, hogy találkozzunk veled, és segítsünk, hogy hamarabb meggyógyulj!-gyengéden átölelte

-Sziasztok! Azta...ti tényleg itt vagytok? Annyira boldog vagyok!-sápadt arca kivrult.

Mindannyian kedvesen mosolyogtak rá és gyengéden megsimogatták és üdvözölték őt, kivéve Harry-t. Ő megbújt a bejárati ajtónál és nem szólt szinte semmit.

-Ööö...szia Harry!-léptem oda hozzá

-Szia. Igazán helyes kislányod van!-vágta oda a szavakat szinte flegmán

-Köszi! De tudom, hogy most mit gondolsz és ha úgy gondolod, hogy nem helyes ez így akkor ki is léphetünk Niall életéből és miden úgy folytatódhat, mintha mi sem történt volna. Nem akartam nektek ezzel rosszat! Minden olyan hirtelen történt...nem akarom, hogy e miatt a barátságotok tönkre menjen, mert tudom, hogy mit gondolsz rólam és nem tartod jónak, hogy Niall-el vagyok, de hidd el, hogy nem az vagyok már akinek gondolsz, hisz itt van ez a 3 éves kislány és én pedig az anyja vagyok, akinek már benőtt a feje lágya és tudja, hogy mit kell tennie. Csak annyit kérek, hogy próbáld meg ezt felfogni és legyünk jóba, hisz én úgymond téged is szeretlek Harry! Ha velem nem tudsz megbékélni legalább Sarah-ra ne légy dühös! Na mit gondolsz, menni fog?-néztem fel rá

-Szerintem igen! Végülis egész helyes csajszi vagy! Nem szabadott volna rögtön a legrosszabbakat híresztelnem a fiúknak rólad és Niall-el is feleslegesen vesztem össze! Bocsáss meg Bonnie!-ölelt meg

-Szent a béke!-öleltem vissza

Végül Harry is odament Sarah-oz és mindannyian elszórakoztatták őt. Szinte az összes kedvenc számát elénekelték Sarah-nak, sokszor még ő is besegített az éneklésbe, amiből sokszor csak hablattyolás lett, amit én sokszor kinevettem. Ez az idő míg a fiúk a lányommal voltak, elfeledtette velem a sok gondot és úgy éreztem, hogy Sarah is most igazán boldog amitől én is az vagyok. 

-Na, hogy vagytok?-ültem le hozzájuk.

-Képzeld anya, hogy apa megtanított piros pacsizni.-csillogott fel Sarah szeme. Niall hirtelen rám nézett. Nem érette, amit Sarah az előbb mondott.

-Figyelj kicsim, Niall nem az apukád, ezt már megbeszéltük. A te apukád nincs itt, mert ő rossz ember és nem szabad ide jönnie.

-De én azt akarom, hogy ő legyen az apukám, mert ő foglalkozik velem és szeret engem.-oda bújt az ölébe. 

-Azt akarom, hogy ő veled legyen és ketten szeressetek engem, mint egy igazi család.

-Nyugi Sarah, ígérem, hogy itt leszek veled amikor csak tudok és leszek az apukád ha azt szeretnéd. Mindig szeretni foglak!-ölelte meg

-És mi is itt leszünk neked drágaság! Mi vagyunk az új barátaid.-puszilta meg homlokát Zayn.

Mikor a látogatás végére értünk Niall előkapta a gitárját és utolsó dalként elénekelték a Little Things számot, amin Sarah békésen elaludt.

-Tényleg nagyon hálás vagyok nektek, hogy eljöttetek és meglátogattátok őt.-néztem az alvó Sarah-ra. Újra könny szökött a szemembe. -Az a boldogság, ami az arcán volt, míg ti vele voltatok az felejthetetlen, hisz egy ideje nem volt ilyen jó kedve, a betegség nagyon legyengíti és egyre rosszabb lesz és csak imádkozni tudok, hogy lesz időben donor neki, mert nem sokáig bírja így...-ekkor teljesen összetörtem.

-Ne sírj, Bonnie! Mit itt leszünk neked és megpróbálunk segíteni. Ez volt a legkevesebb, hogy ide jöttünk. Sajnáljuk, hogy eleinte úgymond ellenségesek voltunk veled, a múltad miatt, de mióta ismerünk téged, megbántuk amit mondtunk.

-Mondtam már, hogy megértelek titeket és nem haragszom rátok!-öleltek meg mindannyian majd elváltunk egymástól csak Niall maradt még velem.

-Jobban vagy?-emelte fel államat, és pont a szemébe tudtam nézni. Kék szemei csak úgy sugározták a jóságot és szeretet, amitől teljesen megnyugodtam. Átkulcsolta kezét derekam körül és magához húzott.

-Most már igen!-szipogtam

-Minden rendben lesz. Ígérem. Csak bízz bennem!-suttogta fülembe. Letörölte könnyeimet és egy búcsú csókot lehelt ajkamra.

-Mostantól én leszek az apukája és vigyázni fogok rátok!-elengedte kezemet és elindult a hosszú folyosón.Néztem ahogy egyre távolodik és a fülembe súgott szavai jártak a fejembe. "Mostantól én vagyok az apukája." "Vigyázni fogok rátok."

-Ez hihetetlen! Köszönöm, Istenem, hogy egy angyalt küldtél nekünk!

Megint egy újabb díj :)

Nem hiszem el :) Megint egy újabb díjat kaptam, amit köszönök doriinak, aki egy fantasztikus író :) Nézzetek be az ő blogjába is :)

Szabályok

1, Írj magadról 11 dolgot
2, Válaszolj 11 kérdésre
3, Tegyél fel 11 kérdést
4. Küldd tovább 11 embernek





1

1.Imádok blogot írni.
2.Mindenem a zene és a tánc.
3.Utálom ha valaki hazudik vagy kihasználnak.
4.Ha nagy leszek konduktor leszek.
5.Furulyázok már 10 éve.
6.Jövőre külföldre megyek bébicsőszködni.
7.A barátaim nélkül nem tudok élni.
8.A második nyelv az angolon kívül a francia, amit nagyon szeretek.
9.Még mindig várok a szőke hercegemre, de mivel most turnén van, egy ideig nem találkozunk, de tudom, hogy eljön :) /haha...jó is lenne xdd/
10.Utálom, ha megmondják, hogy mit csináljak.
11.Szeretek partyzni :)



2

1.Szereted az 1D-t? Még szép. hogy szeretem :) Ők a mindeneim <3
2.Kedvenc tagod?:) Az én ír szőkeségem, Niall <3
3.Van példaképed?Ki/k ő/k?:) Igen, van. Danielle Peazer :)
4.Kedvenc zenéd? Nagyon sok van :) A hangulatomtól függ, hogy épp mi a kedvencem, de az 1D mindig az első helyen van.
5.Van kedvenc idézeted?:) Igen van :)
6.Ha nincs ihleted,hogyan "szerzel?".:) Vagy zenét hallgatok vagy megnézek egy filmet :)
7.Kedvenc tantárgy?:) Angol :)
8.Volt már hogy első látásra ítéltél meg valakit?:) Sajnos ez egy rossz tulajdonságom, szóval már volt :)
9.Mi akartál kiskorodban lenni,ha felnősz?:) Óvónéni :P
10.Legjobb/Rosszabb tulajdonságod?:) Legjobb: nagyon jószívű vagyok :) Legrosszabb: nagyon makacs vagyok xdd
11.Hogy lettél directioner?:) Barátnőm mutatta meg őket egy újságban aztán láttam a TV-ben is a fiúkat aztén pedig nem tudom xdd

3

1. Mi a kedvenc elfoglaltságod?
2. Mióta írsz blogot?
3. Ki a kedvenc íród/színészed?
4. Van fiú barátod?
5. Voltál már külföldön?
6. Mi a kedvenc TV műsorod?
7. Mi volt az utolsó álmod?
8. Sokat veszekszel?
9. Milyen nyelvet tanulsz?
10. Voltál már valaha koncerten?
11. Kit utálsz a legjobban?

4.

Én csak 5 blogolónak küldöm a díjat, de szinte az összes író megérdemelne egyet :)

http://stacyslives.blogspot.hu/
http://deliberatelove-zaynmalik.blogspot.hu/
http://troubleinmylife-pez.blogspot.hu/
http://iminlove-withyou.blogspot.hu/
http://darkfanfictionhu.tumblr.com/

15. rész

 Juhúúú, itt az újabb rész! Remélem a rendszeres olvasóim nem haragszanak, hogy több mint egy hónapig nem hoztam részt, de most már próbálom majd sűrűbben hozni az újabb fejezeteket. Újra felhívom a figyelmeteket, hogy ha tetszik a rész, akkor kommenteljetek, mert abból elég kevés van. Így nem tudom, hogy tetszik-e vagy sem. Szóval az újabb fejezet 7 komment és 2 feliratkozó után hozom. Csak szólok, hogy már az is majdnem kész, de csak akkor teszem fel ha megteszitek, amit kértem. Kérlek titeket! Köszi J

Nem szaporítom a szót! Íme az olvasnivaló, remélem elnyeri mindenki tetszését!

I can’t live without you…I love you

*Niall szemszöge*

-Nem hiszem el! A fenébe is. Hogy történhetett ez meg?-idegességemben nem tudtam semmire sem koncentrálni csak arra, hogy ez így nem lesz rendben. Tennem kell valamit. Meg kell győznöm Bonnie-t, hogy nem tehetek erről és én még szeretem és szeretni fogom és mindennél fontosabb nekem. 

-Niall! Te vagy az? Hol voltál?-épp mikor haza értem, Harry tartott felém idegesen. 

-Közöd? Most aztán örülhetsz, mindent tönkretettél, tudom, hogy te is benne voltál, hogy ez így legyen! Mekkora egy aljas szemét vagy.-ugrottam neki, majd Harry nem hagyta magát és ő is nekem jött.

-Héj, srácok! Mit csináltok? Normálisak vagytok? Ne verekedjetek már.-ugrott közénk Louis és Liam

-Ez a féleszű minden ok nélkül nekem esett!-mutatott rám Harry.

-Niall, ezt most miért csináltad?-nézett felém Liam. -Elment az eszed?-fogott vissza

-Nem. Csak helyesen cselekszem és megadom Harry-nek, amit érdemel, mert amit tett az megbocsájthatatlan. 

-Mi ez az ordibálás? És mi tett Harry? Miről maradtam le? Már megint mint kaptátok fel a vizet? Ez a nap már nem lesz nyugodt?-jött hozzánk nem éppen nyugodt arccal Zayn is.

-Az, hogy az eddig jó barátomnak hitt bunkó állat tönkretett mindent!-majd kiszabadítottam magam Liam szorításából és újra Harry felé közeledtem és leterítettem a földre és elkezdtem püfölni.

-Ezért még számolunk! Tudom, hogy az egész felhajtást csak azért csináltad, hogy ne legyek többet Bonnie-val, mert utálod és nem akarod, hogy boldog legyek, mert szerinted nem hozzám való. És most nézd meg, sikerült..elérted a célodat! Boldog vagy?-majd egy hirtelen mozdulattal maga alá gyűrt és kaptam egy nagy ütést az arcomba.

-Miről zagyválsz Niall? Miért tennék én ilyet?-Harry értetlenkedve állt meg felettem -Ezért estél nekem? Én sem tudom, hogy hogyan történt mindez! Hiába, hogy nem bírom a csajt de azért ilyet nem tennék! Menjél már, most komolyan nem vagy normális.-majd elviharzott 

-Elmondanád érthetően, hogy mi van?-állt elém Liam. Miközben én a konyhába siettem, hogy tegyek jeget az arcomra, ahova Harry bevert, Liam mindvégig követett.

-Nem tudnál leszakadni rólam?-fordultam szembe vele, mire ő megtorpant.

-Addig nem míg el nem mondod, hogy hol voltál és most hirtelen miért akartad annyira összeverni Harry-t?

-Hát jó legyen, elmondom.

-Na végre!

-Szóval elmentem Bonnie-hoz, miután láttam, hogy mindenki rólunk beszél, meg akartam neki magyarázni a történteket, de ő annyira dühös lett rám és azt hiszi, hogy csak kihasználtam és hazudtam neki.

-És kidobott?

-Enyhén szólva. Azt hiszi, hogy nem is szeretem, hanem csak a hírnév miatt csináltam ezt, pedig nem. Nem tudtam, hogy ez lesz és most pedig nem tudom mit csináljak.

-Szereted ugye?-kérdezte

-Azt hiszem mindennél jobban. És meg akarom oldani, hogy aztán ne legyen rám dühös. Be bizonyítom, hogy nem én voltam. Nekem ő nagyon fontos.

-Azzal akartad tényleg bebizonyítani, hogy megvered Harry-t, és majd be vallja, hogy ő tette?-húzódott mosolyra a szája

-Most ezen mi olyan vicces? Fogadni mertem volna, hogy az ő keze is benne volt, hisz szó szerint utálja Bonnie-t.

-De nem csinálna ilyet, hisz az egyik legjobb barátod, nem tenne ilyet veled és nem sodorná a bandát ilyen helyzetbe! Fogd már fel!

-Jól van. Most már megbántam, hogy bemosta neki egyet, de én is kaptam tőle szóval mindegy. Megyek és beszélek vele.

-Szerintem is jól teszed.

-De te ugye megértesz engem Liam?

-Mindenki megért téged, csak nem mindig ért egyet veled! Mint például Harry. Valahol neki is igaza van, csak egy kicsit most ő is túl reagálta ezt az ügyet. De nem dühös se rád, se Bonnie-ra, csak a banda érdekeit is figyelembe veszi.

Liam felnyitotta a szemem és réjöttem, hogy hiba volt Harry-nek esni, hisz nem tehet semmiről sem.

Megálltam a szobája ajtaja előtt és bekopogtam.

-Mit akarsz?-nyitotta ki az ajtót

-Csak bocsánatot szerettem volna kérni, az előbbiért. Nem tudom mi ütött belém!

-Azt én sem, de hogy közveszélyes vagy az tuti.-simogatta meg sajgó arcát, ahol egy lila folt volt a szeme alatt. De legalább vissza kaptad.

-Nyugi, nekem sem volt kellemes érzés!-álltam meg felette.

-De legalább tisztán tudok gondolkodni és rájöttem, hogy hülye dolog volt rád kenni az egészet. Nem is tudom, hogy jutott eszembe, hogy ezt te csináltad?! Nem szeretném ha mérges lennél rám vagy Bonnie-ra. Szeretném ha megértenéd, hogy én szeretem őt és fontos nekem.

-Megértem!-közömbös hangon válaszolt

-Tudom, hogy féltesz engem és mindannyiónkat, de hadd hogy tegyem azt amit szeretnék.

-Oké, felfogtam. Nem szólok bele. Te se haragudj rám! Nem akarom én sem, hogy emiatt rosszban legyünk!-állt fel és a kezét nyújtatta, amit én elfogadtam és megrázta, mint a békülés jeleként.

-Most akkor menj és szerezd vissza Bonnie-t, ha annyira fontos neked.-veregette meg a vállamat. -Támogatlak téged!

-Köszönöm!-majd kiviharzottam a szobából.

Azonnal felhívtam Bonnie-t. Nem vette fel. Majd a sokadik alkalomra végre reagált a hívásomra és elmondhattam neki mindent.

*Bonnie szemszöge*

Sok kérdés kavargott a fejemben és most nem láttam a fényt az alagút végén. A baj csak most kezdődött már megint. Vajon valaha sikerül nekem nem bajba sodorni magamat?

Csak olvastam a rosszabbnál rosszabb posztokat és egyre idegesebbnek és tehetetlenebbnek éreztem magam. Olyan volt mintha ennek sose lenne vége.

-Basszus! Már most elegem van. Hogy lehetnek ilyenek? Áhh, a fenébe is ezzel. Valamit tennem kell, de hogy?-törtem a fejemet, hogyan is tudnék megszabadulni ettől az egésztől. Tudom, hogy holnapra már mindenki tudni fogja, hogy én vagyok az a titokzatos lány.

Gondolkodásomat az ajtó csapódása zavarta meg a földszintről. Azonnal felpattantam, hogy megnézzem ki az.

-Ki az? Ki van itt?-kérdeztem megrémülve.

-Csak én vagyok az Jenna! Minden rendben van? Olyan sápadt vagy, mint a fal! Úgy látom még sincs minden rendben.

-Ezek után szerinted? Hogy lehetne minden rendben mikor minden rólam és Niall-ről szól?

-Rólad? Nem biztos, hogy rájönnek, hogy te vagy az vele!-nyugtatott

-Jajj, Jenna ugyan már! Ezt csak azért mondod, hogy lenyugodjak, attól függetlenül te is tudod, hogy holnapra már mindenki az én nevemet fogja szidni még jobban, hisz már a neten név nélkül is szidnak engem valld be!

-Jó igaz. De mit fogsz tenni?

-Ez a jó kérdés. Nem tudom. Gyere és nézd meg, hogy miket írnak rólam.-megmutattam neki, amiket én is elolvastam és Jenna szeme kikerekedett és nem hitt a szemének.

-Uram Atyám. Ezek nagyon ki vannak akadva. De mit képzelnek magukról, hogy olyat írnak, hogy szívesen megölnének meg ilyenek? Ez fenyegetésnek számít.

-Jajj, tudod, hogy a rajongók milyenek? Most már én is átérzem ezt a helyzetet és nem valami kellemes.

-És mit csináltál Niall-el?-terelte el a témát. Már reménykedtem, hogy nem hozza fel a dolgot, de tévedtem.

-Jajj, ne!-fordultam el tőle -Nem akarok róla beszélni, minden az ő hibája. Látni sem akarom!

-Összevesztetek, emiatt az eset miatt?-meglepődött arccal fordult elém.

-Szerinted? Tudom, hogy ezt ő csinálta, minden miatta van! Csak a hírnév miatt kellettem neki, hogy végre legyen neki is valaki, akiről majd mindenki beszélhet aztán úgyis eldobott volna, így megkönnyítettem a dolgát és én küldtem el őt. Eljátszotta, hogy semmiről nem tud semmit és, hogy nem gondolta volna, hogy akárki megláthat minket miközben együtt vagyunk! Ráadásul hazudott is nekem, hisz én féltem, hogy nem vagyunk biztonságban, de ő azt mondta, hogy minden rendben lesz erre tessék, megtörtént az, amitől a legjobban tartottam. Nem gondoltam volna, hogy ilyen aljas tud lenni és én még beleszerettem. Ezt nem hiszem el!-nem kellett sok idő és már a könnyeimmel küszködtem.

-De mi van ha tényleg nem tehet róla? Nem kellett volna így viselkedned vele.-Jenna reakciója meglepett.

-Még ezek után is az ő pártját fogod? Hát nem egyértelmű? Minden összefügg. Mindent tudott rólam, elmeséltem az egész életemet, megnyíltam neki, mindent ami velem történt elmondta neki. Beengedtem a kis világomba, aztán ő ezt kihasználva ország-világ előtt be is mutatja. Érted már? Szerettem őt és nekem ez most fáj. Most már utálom, teljes szívemből.

-Akkor miért sírsz?-kérdezte. -Ha annyira utálod töröld le a könnyeidet és mondd a szemembe, hogy sosem akarod őt látni és sosem fogom többé szeretni! Gyerünk!-Jenna-ra néztem és próbáltam megtenni amit kér, de...

-Nem megy!-hajtottam le fejemet

-Akkor mégsem utálod annyira! Bonnie, figyelj ide! Neked szükséged van rá és neki is rád. Amúgyis én nem tudom elképzelni, hogy ilyet tegyen veled. Ő szeret téged és te is őt.

Hirtelen megcsörrent a telefonom. Épp jókor hívott ő is. Csak néztem a kijelzőn felvillanó nevet és nem tudtam mit tegyek.

-Hát nem veszed fel? Ha nem szeretne, akkor nem hívogatna téged folyton! Hidd már el, hogy érdekli, hogy mi van veled. Nem lenne könnyebb, ha ő is melletted lenne?-mutatott  telefonomra.

-Nem...nem veszem fel!- Majd kinyomtam a telefont. Aztán újra hívott és újra és újra.

-Bonnie! Ne legyél már ennyire makacs. Most azonnal beszélj vele-aztán a kezembe nyomta a telefont és egyedül hagyott. Még az ajtóból visszafordult és a kezével mutatta, hogy vegyem fel. A telefon még mindig csörgött. Csak tartottam a kezemben és Jenna szavai jártak a fejemben. Talán tényleg nem az ő hibája? Talán mégis szeret?

*Bonnie, te is tudod, hogy nem tudod csak úgy elfelejteni! Mindennél jobban szereted te is őt. Ne hagyd, hogy akármi is szétválasszon titeket, mikor már egyszer az övé voltál!*-belső énem rávilágított az igazságra, hisz hiába, hogy azt mutattam ki, hogy utálom, igazság szerint, ezt egyszer sem éreztem. Nem tudnék rá haragudni.

Így úgy döntöttem felveszem a telefont. A fülemhez emeltem, de nem szóltam semmit.

-Bonnie, hát felvetted! Már aggódtam miattad. Kérlek ne légy rám dühös, tudom, hogy most mérges vagy és zaklatott. Megértem, de hallgass kélek végig!

-Nem, Niall! Hiszek neked, tudom, hogy nem te tetted ezt és kérlek ne haragudj te rám, ahogy elküldtelek, de rájöttem, hogy hiba volt.

-Szóval nem vagy dühös rám?

-Rád nem, de erre az egészre igen és már most nem tudom mit tegyek!

-Hagyd, hogy elmenjek hozzád. Veled akarok lenni, ígérem,hogy minden jobb lesz. Megoldjuk a helyzetet.

-Én...én...jajj, ez nekem sok és mi lesz ha nem ez az első eset? Mi lesz ha ennél rosszabb is lesz?-akadt el a szavam

-Ne, Bonnie. Ilyenekre most ne gondolj és ne sírj kérlek. Azonnal ott vagyok nálad!-majd letette a telefont

Már nem győztem várni így a várakozás közben elaludtam, és csak arra lettem figyelmes, hogy valaki a hátamat simogatja. Lassan megfordultam és Niall-el találtam magam szemben.

-Szia! Ne haragudj, hogy ennyit késtem, de közbe jött valami. De most már itt vagyok!-mosolygott rám és ölelt meg.

-Ohh, Niall!-öleltem vissza

-Bocsi, hogy csak úgy bejöttem hozzád, de Jenna beengedett.

-Semmi baj! Már nem győztelek várni. Hiányoztál!

-Jobban vagy már?-simogatta meg arcom, majd a kezét elvettem és erősen megszorítottam. Érezni akartam, hogy itt van velem.

-Most, hogy itt vagy már igen! Nem akartam veled így viselkedni. Ne haragudj rám!-borultam rá

-Te ne légy rám dühös. Tudom, hogy ez rosszul esik neked, de nem tehettem róla, de próbálom helyre hozni, mert te nekem fontosabb vagy annál, hogy itt hagyjalak és magamra gondoljak. Bonnie Evans, én szeretlek téged és soha többé nem akarlak itt hagyni. Már ez a kis idő és sok volt nekem nélküled és már teljesen megőrültem, hogy nem lehetek veled. 

-Mindketten rájöttünk, hogy egymás nélkül nem tudunk meglenni!-vigyorodtam el

-És ha mosolyogni látlak én is boldog vagyok!

-De mi lett az arcoddal? Verekedtél?-nyúltam a sebéhez. Kék és zöld foltos volt.

-Uhh, áuu ez fáj!-szisszent fel

-Juj, ne haragudj! De ez még nem volt olyan, mikor utoljára láttalak. Azóta mi történt veled?-néztem rá ijedten

-Semmiség csak összekaptunk egy kicsit Harry-vel?

-Mi? Egy kicsit? Csak egy kicsit összekaptatok és ez lett veled? Nálatok ez mindennapos?

-Nem, de....mindegy.

-Miattam vesztetek megint össze?

-Nem.

-Látom rajtad, hogy igen! Mondd már el.

-Azt hittem, hogy ő tette ezt! Vagyis, hogy ő miatta van, hogy most tudják, hogy én veled vagyok. De aztán kiderült, hogy nem tehet semmiről.

-Micsoda? Jajj, ne. És ezért megverted?

-Igen. De visszakaptam. Amint láthatod.

-Annyira buta vagy. Csak nem tenne ilyet. Tudom, hogy nem szeret engem, de kezdem megszokni.

-Nem erről nincs szó...ő kedvel téged, csak tudod milyen? Nehéz neki ezt megszokni, hogy nem egy átlagos lány vagy.

-Ha tudnám akkor most máshogy csinálnám.-hajtottam le fejem, mert elszégyelltem magam.

-Minden úgy jó, ahogy van. Semmit nem kell újra csinálnod. Úgy vagy tökéletes, ahogy vagy. Így vagy, olyan amilyen és én ezért szeretlek Bonnie!-emelte fel fejemet és mélyen a szemebe nézett. Majd egy gyengéd csókot nyomott számra.

-Minden rendben lesz. Ígérem!

-De nem fogsz többet verekedni? Főleg a legjobb barátoddal nem?!

-Soha többé!

-Itt maradsz velem éjszakára?-kérdeztem tőle

-Akár örökre is.-majd lefeküdt mellém, magához húzott és egymás karjaiban aludtunk el.

De még egy utolsó a fülembe súgott.

-Sosem akarlak elveszíteni téged! Szeretlek!-majd lehunyta szemét és elaludt. 

-Én is téged. Te vagy a megmentőm Niall!-súgtam vissza neki, de erre már nem válaszolt. Egy ideig néztem, ahogy alszik és csodáltam. Majd a gyönyörködés után én is álomba zuhantam.

3. díj

Huuuh, megkaptam a 3. díjamat!!:) Elmondhatatlanul örülök neki :) Köszönöm nektek!! :D 

Szabályok

1, Írj magadról 11 dolgot
2, Válaszolj 11 kérdésre
3, Tegyél fel 11 kérdést
4. Küldd tovább 11 embernek

11 dolog rólam
-Imádom Angliát, a kedvenc városom London.
-A közel jövőben szeretnék külföldre költözni
-A kedvenc banda tagom Niall, de persze a többieket is imádom, hisz mind annyira imádnivaló :)
-Ha nagy leszek, konduktor leszek és segíteni fogok a beteg gyerekeken.
-A kedvenc tantárgyam az angol
-Lassan 12 éve nép táncolok.
-Augusztus 1-jén leszek 17 éves.
-Mindenem a zene.
-Szeretek futni járni.
-Mindenem, hogy eljuthassak egy One Direction koncertre.
-Imádom az olvasóimat és köszönöm, hogy kitartanak mellettem.

11 kérdésem1. Hova szeretnél a legjobban elutazni? Angliába
2. Ha bármit megvehetnél, mi lenne az első dolog? Valami divatos ruhadarab :)
3. Szeretsz olvasni? Igen :D
4. Hányadikos vagy? 10.
5. Hogy hívják a legjobb barátnődet? Enikő :)
6. Az anyukádon kívül, kit szeretsz a legjobban? A barátaimat 
7. Mit szeretnél mindenféle képen megcsinálni halálod előtt? Örökbe fogadni egy afrikai kisgyereket :)
8. Van titkod a szüleid előtt? Nem sok, de van xdd
9. Szerelmes vagy? Igen :)
10. Mi volt a jeled az oviban? Harang :P
11. Mióta írsz blogot? 3 hónapja :)

11 kérdés

-Ki a példaképed?

-Sportolsz valamit?

-Melyik az a film, amin mindig elsírod magad?

-Melyik könyvet olvastad utoljára?

-Voltál már külföldön?

-Haragtartó vagy könnyen békülő típus vagy?

-Ha nyernél a lottón, mire költenéd e pénzt?

-Hova jársz suliba?

-Ki a legjobb barátnőd?

-Mit gondolsz, létezik fiú-lány barátság?

-Hiszel a szellemekben?

11 ember, akiknek küldöm

http://www.stacyslives.blogspot.hu/

http://differentheartstogether.blogspot.hu/

http://5sosfanfic.blogspot.hu/

http://summerlovetraveljob-zaynmalik.blogspot.hu/

http://troubleinmylife-pez.blogspot.hu/

http://hogyityeg.blogspot.hu/

http://blacktearshun.blogspot.hu/

http://psyhotic-love.blogspot.ro/

http://zarrylove.blogspot.hu/

http://stylescsalad.blogspot.hu/

http://remember-the-moments.blogspot.hu/

14. rész

Majdnem egy hónapos kihagyás után meghoztam az újabb részt! Egy picit szégyellem magam, hogy ilyen sokat késtem vele, de nem sok időm volt a blogolásra, de mostanra sikerült megírnom a folytatást, ami remélem újra tetszeni fog nektek :) Sajnos véltem észre venni, hogy a kommentek nem gyűltek össze az előző részhez, így lecsökkentem 8 kommentre a kommenthatárt az új rész feltételéhez, de most szeretnék még plusz 2 feliratkozót :) Bár már ennek a 21 rendszeres olvasónak is nagyon örülök! És már az oldalmegjelenítések száma is túl van a 7000-ren :) Hurrá, ennek nagyon örülök!
Ui.: Nagyon jó olvasást kívánok és mondjátok el a éleményeteket chat-en is. Írhattok Facebook-on is :)

Nothing is allright...

Ma volt az első alkalom Sarah születése óta, hogy boldog voltam én is valamennyire, erre jön és tönkretesz mindent és újra előjött a lelkiismeret furdalásom. Ettől sosem fogok megszabadulni.
Ebben a pillanatban arra gondolok, hogy bár ne ő lenne az apa és nem kellene átélni ezt a szörnyűséget se nekem, se Sarah-nak. De sajnos már én magam biztos vagyok benne, hogy ez nem így van, minden igaz ami eddig történt és a vizsgálat csak megerősíti amit gondolok. 
Végülis mit akarok én, aki ugyanúgy rossz ember volt? Én akarok normális életet, mikor magam tettem tönkre azt...most el kell szenvednem a következményeket.
*Nem Bonnie, nem gondolhatsz ilyenekre! Minden rendben lesz, csak maradj erős és állj ki magadért. Ne hagyd, hogy holmi rossz emberek a padlóra terítsenek! Megváltoztál és teljesen más ember vagy , egy teljesen új személy! Ne add fel! A lányodért ki kell tartanod.*-bíztattam magam és hirtelen mintha tényleg megerősödtem volna. Máris szebb dolgokon járt az eszem, mint például a randevú a világ legédesebb pasijával és mikor a csók jutott eszembe az ajkam szinte mintha forrt volna, újra éreztem ajkát az enyémen.
Az úton hazafelé mindvégig ő járt az eszembe.

*Niall szemszöge*
Az úton hazafelé mindvégig Bonnie járt az eszembe. Az érzéseim nem csalódtak, ő az a lány, aki kell nekem. Csak az a Brad gyerek ne lenne a képben, szegény Bonnie-t csak idegesíti és ő Sarah apja. Bárcsak én is tudnék segíteni a beteg lányon. Akármilyen áron, de segítek és Bonnie és én együtt lehetünk és végre az ő élete is boldog lehet. Nincs szükség arra, hogy mindenki tudja, csak azt akarom, hogy velem legyen! Az én életemben viszont ez nehéz, extra nehéz...még nem tudom, hogy oldom meg, de menni fog. Hisz a mai este is őrült rajongók és paparazzik elől való menekülés nélkül telt el.
Épp a kocsimból szálltam ki, mikor már az ajtóban hallottam, hogy valamelyik srác idegesen ordibál odabent és próbálják a többiek lenyugtatni. Ugyan mi baja lehet?
-Komolyan normális? Ezt akartátok most? Nézzétek meg mi lett belőle! Alig ismeri, de már olyan nagy port kavart! Komolyan mondom ha hazaér a puszta két kezemmel fogom kitekerni a nyakát!-hallottam, ahogy Harry nagy hangerővel mondja a magáét, szitkozódik,fogadni mertem volna, hogy rólam volt szó.
-Harry! Az Isten szerelmére...ezzel nem mész semmire, ha törsz, zúzol! Csillapodj már egy kicsit!-ordított rá, ha jól hallottam Louis. Egy ideig álltam a bejárati ajtó előtt és hallgatóztam, majd idegesen nyitottam be, mikor mindenki hirtelen megállt és felém fordult. A nappaliban felforgatva minden, a fiúk ideges szemekkel tekintettek felém.
-Itt meg mi a fene folyik?-kérdeztem meglepődve. Vetettem le kabátom és indultam, a felfordult szobába, ahol mintha egy hurrikán söpört volna keresztül.
-Fogalmad van, hogy mit tettél?-indult meg felém Harry, a keze ökölben volt. Soha életemben nem láttam még ilyennek.
-Héj, állj le! Ne tedd ezt.-rántotta vissza Zayn.
-Miről kellene tudnom?-értetlenül kérdeztem vissza.
-Néztél most TV-t?-újra Harry szólt, egy picit nyugodtabb volt.
-Nem! Még csak most lett vége a randinknak Bonnie-val! Mikor néztem volna?
-Ohh, hogy az a hülye r*banc!-ordított fel újra a dühös göndör. Mindent tönkretett érted Niall? Mindent!
-Mi a fészkes fenéről beszélsz? Valaki elmondná?
-Inkább nézd!-utasított Liam és bekapcsolta a TV-t, ahol az összes csatornán szinte én voltam, Bonnie-val a nagy hír, akikről mindenki beszélt.
*Az este folyamán lencsevégre kapták Niall Horan-t a One Direction szőke szívtipróját, ahogy egy eddig nem látott, csinos fiatal hölggyel hagyja el London egyik legpuccosabb szállodáját!*-hangzott a hírekben. Ezt hallva nem jutottam szóhoz, csak ültem magam előtt.
-De ez végülis, hol rossz?-mutattam a TV-re, ahol még mindig a mi képünket mutatták. -Ebben még semmi rossz nincs, amiért ki kellene akadni! Vagy velem nem történhet ilyen?
-Ez még hagyján! Nézd tovább!
*Itt még nincs vége a történetnek, ugyanis már az első alkalommal a pár máris forró csókolózással búcsúztak el egymástól, 

úgy tűnik a sármos szépfiú most hosszú távra tervez? De ki ez a titokzatos lány? Hamarosan ezt is megtudhatjuk!*

-A fenébe!-fogtam fejemet. -Nem tudhatnak ennél többet!
-Most komolyan ezt akartad? Azt mondtad óvatos leszel! Most elindítottál egy nagy lavinát és addig nem fog megállni míg le nem dönt! Azt  hiszed nem fogják előbb-utóbb megtudni, hogy ki ez?-hadonászott előttem Liam és már megint okoskodott.
-Áhhhh! Elég!-pattantam fel -Felfogtam, hogy mi van!-majd a telefonom kezdett csörögni. Felvettem. 
-Igen, itt Niall Horan!-szóltam bele.
Fél percig nagy csöndben hallgattam.
-Nem...nem nyilatkozom!-majd letettem
-Máris zaklatnak! Hogy lehetsz ennyire tökkelütött?
-Harry ne csináld már!
-Máris úgy foglalkozol a csajjal, mintha ezer éve szerelmes lennél belé! Nem gondoltad, hogy valaki meglát titeket?-rázott meg erőteljesen.
-Vedd le rólam a kezed!-löktem el. -Nem tudom, hogy sikerült ezt elkövetnie annak a normálatlan paparazzinak, de ha megtalálom, nagyon megkeserüli.-ütöttem meg a falat az öklömmel.
-Ezzel nem mész semmire sem haver, inkább próbáljunk meg együtt működni és helyrehozni ezt az egészet!-javasolta Zayn.
-Ezt? Helyrehozni? Nem lehet! Most mi isszuk meg a levét ennek is! És ha kiderül még több a csajról neked annyi Niall...hülyének fognak nézni!
-Befoghatnád már igazán Harry! Úgy papolsz itt nekem, mintha te olyan tökéletes lennél és az utóbbi 2 és fél év alatt semmi hülyeséget nem követtél volna el! Pedig nem így van. Gondolj meg a sok borzalmas és szánalmas cikkről az újságokból, mikor téged is elkaptak ilyen-olyan nőkkel! Én sem borultam ki, nem úgy mint most te. Azt hittem barátok vagyunk, de nem úgy tűnik.-keltem ki magamból és beolvastam Harry-nek.
A telefonom megint megcsörrent.
-Tessék!-szóltam bele ingerülten. Már megint egy újságíró volt, elegem volt.
-Menjenek a fenébe! Nem bírják megérteni, hogy nem mondok semmit? Hagyjanak már békén!-nyomtam ki a készüléket. Nem akartam tovább itt maradni, ezért el akartam menni, ahol nem zaklat senki.
-Most ugyan hova mész? Beszéjük meg Niall, kérlek, nem akartalak kioktatni...-szólt utánam Harry.
-Fogd be. Engedj, hagy menjek el...majd jövök!-csaptam be az ajtót magam után.
-Niall! Állj meg!-lépett ki utánam Louis.
-Ugye nem akarod te is kezdeni? Lehet, hogy hibáztam de nem bántam meg. Nem kell újabb fejmosás, azt megkaptam Liam-től és már nem éppen a barátomnak nevezhető Harry-től.
-Csak jót akarnak neked!
-Így? Hát akkor nem sikerült.
-Mindannyian egy kicsit kiborultunk, na jó Harry-t kivéve, mert ő elég dühös lett, de fogdd már fel, hogy csak neked akarunk jót, ha hagyod, mert talán meg lehet állítani az elindított lavinát, ha időben vissza csinálunk mindent!-lépett közelebb és a kezét a vállamra tette és együtt érzően nézett rám. Egy ideig csak figyeltem, láttam rajta, hogy szeretne segíteni és mellettem áll de ez kevés, én nem tágítok.
-Sajnálom. Nekem ez nem megy! Nem akarom vissza csinálni! Nekem fontos annyira Bonnie, hogy vállaljam érte a felelőséget minden áron!-majd bepattantam a kocsiba.
Louis kitárt karokkal nézett utánam, meglepődött azon amit mondtam.
Épp csuktam volna be az ajtót, mikor hirtelen megakadályozta, hogy elmenjek és az utamba állt.
-Most mi van?-néztem rá.
-Képes lennél Bonnie-t választani a banda helyett?
-Én nem ezt mondtam, csak, hogy ebben a helyzetben nem mondhatok le róla. Inkább most őt védeném, minket valahogy úgyis kihúznak a bajból, vagy majd én helyrehozom! De most el kell mennem hozzá.-majd elhajtottam. 
Igazából még fel sem fogtam mi is történt az utóbbi húsz percben csak azt tudtam, hogy Bonni-nek erről tudnia kell ha eddig még nem hallott a 'nagy' hirről. Ezt, hogy fogom helyre hozni nem tudom, de most nem is érdekel.
Csak beszélni akarok vele. Nem tudtam várni, így míg úton voltam felhívtam. Kicsöngött és rögtön felvette.
-Szia, Bonnie! Otthon vagy, mert beszélnünk kell?! Baj van!-vázoltam fel a helyzetet. Meg sem várva, hogy válaszoljon.

*Bonnie szemszöge*
Már egy ideje otthon tettem-vettem, nem tudtam hol állt a fejem. Csak kattogott ezen is azon is. Jenna elment itthonról így egyedül maradtam, terveztem, hogy éjszakára bemegyek Sarah-oz a kórházba, addig is vele leszek. A mai nap sok minden történt és már elfáradtam, csak nyugalmat akartam, de nem tartott sokáig. Megcsörrent a telefonom. A kijelzőn Niall neve villogott. Mosolyra húzódott a szám és örömmel vettem fel a készüléket.
-Igen?-szóltam bele, közben folyton mosolyogtam.
-Szia, Bonnie! Otthon vagy, mert beszélnünk kell?! Baj van!-hangja zavart volt és ideges. A mosoly lefagyott az arcomról. Tudtam, hogy valami történt.
-Igen itthon vagyok, de most készülök a kórházba. Mi a gond?-érdeklődtem tőle.
-Várj meg, 10 perc és ott vagyok és mindent elmesélek, megmutatok! Csak maradj addig otthon, ne menj sehova se.-utasított
-Jó, maradok! De mondj már valamit, mert megijesztesz!-de már a telefon túlsó felén nem hallottam senkit. Letette.
Ezután várni kezdtem és mindig az órát néztem, hogy mikor telik le a 10 perc, majd azon töprengtem mit akar nekem megmutatni. Fel-alá járkáltam. Az idő lassan telt, majd újra a telefonom csöngött csak most Jenna hívott.
-Azonnal kapcsold be a TV-t!-szólt bele feszülten.
-De miért?
-Csak kapcsold be és meglátod!-odamentem és bekapcsoltam, majd megláttam amire nem számítottam és szerintem Niall is ezt akarta nekem megmutatni.
-Szent Isten!-a telefon kiesett a kezemből, mikor magamat láttam a képernyőn és rólam és Niall-ről fecsegett mindenki.
-Ezt nem hiszem el! Hogy történhetett ez?-bámultam magam elé
*Hahó, Bonnie itt vagy?*-jött a hang a padlón heverő telefonból. Gyorsan felkaptam és visszaszóltam.
-Kiderült. A francba is.-lesokkolt a hír. Mindenki azt akarja tudni, hogy ki vagyok.
-Bonnie, figyelj most le kell nyugodnod!-nyugtatgatott Jenna.
-Most? Nem tudok lenyugodni! Ezt akartam elkerülni, erre alig, hogy elváltunk már rólunk csevegnek mindenhol!-épp csengettek, így abba maradt a beszélgetés, tudtam, hogy Niall az.
-Bocs, de most le kell tennem! Csengettek! Majd még beszélünk! Szia.
-De Bonnie várj...-majd letettem. Nem vártam meg, hogy befejezze.
Az ajtóhoz rohantam, gyorsan kinyitottam azt.
-Mekkora egy...-ütöttem a mellkasát megállás nélkül, amit Niall nem tudott mire vélni csak állt a küszöb előtt.
-Szóval már láttad?-nézett rám idegesen.
-Még szép, hogy, hisz még csak a hülye nem látta.-beljebb lépett, közeledett felém, hogy megöleljen de én eltoltam magamtól.
-Hagyj békén Niall! Látni sem akarlak.-ordítottam le.
-Minden csak erre az egészre ment ki. Nem is szeretsz engem igazán, minden csak a hírnév miatt csináltad. Hát szuper, tessék itt van az eredmény. Megkaptad, amit akartál...boldog vagy?-a sírás kerülgetett már, és hirtelen már nem bírtam tovább és könnyek közt törtem ki.
-Shh, Bonnie! Ebből semmi nem igaz, én szeretlek teljes szívemből.-simogatta meg arcomat és letörölte könnyeimet, de én elrántottam a fejemet.
-Nem hiszek neked! Húzz el...
-Figyelj ide! Nem tudom ki tette, de nem gondoltam volna, hogy ez lesz belőle. Én sem így akartam, hisz megígértem, hogy vigyázok rád, de sajnos nem sikerült! De helyre hozom.-mentegetőzött
-Ez nem ilyen könnyű, neked ezt már tudnod kellene. Most mindenki azt találgatja, hogy ki az a lány, akivel csókolózni láttak téged! Holnapra már mindent tudni fognak rólam és én ezt nem akarom. Ha kiderül, hogy milyen ember voltam régen, mindenki csak utálni fog téged és engem is. Már az elején tudtam, hogy nem szabadna ebbe az egészbe bele mennem! Hülyeség volt miden, amit eddig gondoltam, azt hittem melletted lehet egy normális életem nekem és Sarah-nak, de milyen buta voltam, hogy ezt el is hittem!-ütöttem magam fejbe. -Ezek után csak rosszabb lesz! Még, hogy így akartam új életet kezdeni? Nekem ez már most sok...nem akarok minden nap a TV-ben szerepelni, mint Niall titokzatos, furcsa, drogos barátnője! Már előre látom a címlapokat is. 
-Ne gondolj már ilyenekre! Ígérem, hogy pár nap és mindent elfelejtenek és tényleg normális életed lehet! Bízz bennem. És te úgy is tudod, hogy nem vagy már olyan mint régen! Nem akarlak csak úgy elveszíteni, mikor még nem is olyan régóta vagy az enyém! Nekem ez nem menne...csak úgy itt hagyni téged. Ne utálj kérlek! És ne sírj, én szeretlek!

-Nem, Niall...nekem nem megy! Nem tudok hinni neked. Sajnálom! Jobb lenne ha nem találkoznánk többet! Mindkettőnknek jobb lesz így. Te foglalkozz a bandával, hisz gondolom ott is nagy port kavart ez a hír...
-Velük ne foglalkozz. Nekem most te vagy a legfontosabb!-ölelt át.
-Mondtam, hogy nem! Nekem Sarah-val kell lennem és megvédenem őt. Kérlek most menj el és ne hívj többet ha lehet!-igazából nagyon fájt ezt mondanom, mert megszerettem őt, de ha azt akarom, hogy békén hagyjanak minket inkább megszakítom Niall-el a kapcsolatot. Borzalmas érzés volt elküldeni, de így éreztem helyesnek.
-Nem akarlak itt hagyni Bonnie!-szorított újra magához
-Ne nehezítsd meg a helyzetet Niall!-nyitottam ki a bejárati ajtót. Ő egy ideig csak állt előttem. Szomorú és csalódott volt. Lehatott fejjel álltam én is és a könnyeim újra megindultak szemeimből és gyorsan folytak végig az arcomon. Niall kilépett az ajtón, de egy utolsó csókra még visszahúzott magához.
Azt kívántam bárcsak így maradnánk örökre. De nem lehetett.
-Sajnálom!-ennyivel el is húzódott tőlem.

 Mikor elváltunk egymástól, csak intettem neki, majd becsuktam az ajtót. A könnyeim nem akartak elállni. A kis ablakból néztem, ahogy elhajt az ajtó előle.

Nagy erőt vettem magamon és bekapcsoltam a laptopot, de rossz választás volt, mert már az intereneten is mi voltunk a fő téma. A twitteren is sokan azt találgatták, hogy ki lehetek én?!

Sok borzalmas kommeneteket olvastam: 

*Ki ez a csaj? Úgy néz ki mint egy rossz k*rva! *

*Niall sokkal jobbat érdemelne!*

*Ilyen csúnya lányt még soha életemben nem láttam! Kiégett a szemem.*

*Hogy halna meg az a lotyó. Ha megtudom, hogy ki az a saját kezeimmel fojtom meg.*

Ezeket olvasva csak rosszabbul éreztem magam. Ezt már nem lehet sehogy sem vissza csinálni. Mindenki utál és konkrétan a halálomat akarják. A rajongók kikeltek magukból. Bár ne lennék itt és mi lesz Sarah-val? Sok kérdés kavargott a fejemben és most nem láttam a fényt az alagút végén. A baj csak most kezdődött már megint. Vajon valaha sikerül nekem nem bajba sodorni magamat?